Angster Máriától hallottam azt a gondolatot, hogy a párkapcsolatokkal két probléma lehet: az egyik, hogy nincs, a másik, hogy van, de nem úgy működik, ahogy szeretném, valami miatt nem érzem benne jól magam.
A következő írásomban a családállításban szerzett tapasztalataim alapján arról írok, hogy a párkapcsolati problémák mögött milyen múltbeli események, helyzetek állhatnak.
Családi minták – anya
Egyéni életünkben kapcsolataink szempontjából jellemzően az egyik legfontosabb édesanyánk. Egy újszülött csecsemő a világot leginkább édesanyján keresztül tapasztalja meg: milyen, amikor megérintik, átölelik, figyelnek rá, törődnek vele stb.
Amikor édesanyja szeretettel, elfogadással, türelemmel közeledik gyermeke felé, figyel a szükségleteire és megfelelően kielégíti azokat, akkor a gyermek azt érzékeli, hogy a világ alapvetően egy kellemes biztonságos hely, ahol őt szeretik és elfogadják, megkapja mindazt, amire szüksége van - ez válik alapvető meggyőződésévé, ez határozza meg később a kapcsolatait, vagyis tud biztonságosan kötődni.
Sajnos vannak kevésbé szerencsés gyermekek, akiknek édesanyja nem tudja mindezt számukra biztosítani bármilyen ok miatt.
Ilyen esetekben az anya-gyermek kapcsolat általában sérült, ez pedig jellemzően sérült kötődési mintákat eredményez.
Gyakran előfordul, hogy az anya testileg megfelelően ellátja gyermekét, látszólag minden rendben van, de nem tud rá megfelelően figyelni, érzelmi szükségleteit biztosítani (néha még a testi szükségleteket sem). A gyermek néhány sikertelen próbálkozás után rájön, hogy csak magára számíthat, egyedül kell boldogulnia, egyre inkább leszokik róla, hogy kapcsolódást keressen – elkerülő kötődés típus jön létre. Akinek ez az önmagára utalt egyedüllét az alapélménye, az bizony később, felnőttként is nehezen kapcsolódik, biztonságosabbnak érzi az egyedüllétet.
A kapcsolati sérülés másik típusa, amikor az anya biztonságot adó jelenléte kiszámíthatatlan, a gyermek nem biztos benne, hogy anyja mindig ott lesz vele, amikor szüksége van rá. (Ilyen élményt eredményezhet akár egy kórházi kezelés miatti néhány napos elválás is.) Ezekben a gyermekekben az elválás nagyon erős szorongást vált ki, ami ellen azzal védekezik, hogy nehezen fogadja el anyja távozását, távollétet, akár szó szerint anyja szoknyájába kapaszkodik. Felnőttként is szorong az egyedülléttől, az elhagyástól, nehezen engedi el partnerét, emiatt gyakran marad benne sok fájdalmat okozó, méltatlan kapcsolatokban.
Legnehezebb dolga talán mégis azoknak a gyermekeknek van (itt az apa szerepe is erős), ahol a gyermek bántalmazást tapasztal a családban. (A bántalmazást itt nagyon széles körben értelmezhetjük, a verbális bántalmazás ugyanis szintén nagyon mély sebeket eredményez, összetöri a gyermek önbizalmát, önmagába vetett hitét, súlyosan érinti, eltorzíthatja fejlődő személyiségét.) A fő probléma, hogy éppen az bántalmazza, akitől normális esetben a védelmet remélné. Ennek megfelelően a bántalmazott gyermek senkiben sem tud megbízni, vágyik a kapcsolatra, de egyben el is szeretné kerülni a vele járó fájdalom miatt. Ráadásul a bántalmazott gyermek felnőve jellemzően szintén bántalmazó társat választ (vagy maga válik bántalmazóvá)
A családállítás képes megmutatni a családban tapasztalható kapcsolati, kötődési mintákat és megmutathatja azt is, hogy milyen esemény(ek) nehezíti(k) az anya gyermek kapcsolatot, gyakran már több generáció óta. Ilyen okok lehetnek:
- Nem akart, nem várt, nem tervezett gyermek
- Korábbi gyermekvesztés, vagy más súlyos veszteség az anya életében
- Az anya nehéz gyermekkora pl. anya nélkül nőtt fel, (fél)árva vagy ő is nélkülözte anyja (szülei) figyelmet, szeretetét – lehet több generációs minta
- Súlyos bántalmazás, bántalmazó kapcsolatok – szintén lehet több generációs
- Különösen megnehezíti az anya gyermek kapcsolatot, ha a fogantatást eredményező aktus nem az anyja beleegyezésével történt (abúzus)
Családi minták – azonos és ellenkező nemű szülő
Családunk tagjai és viselkedésük egyben mintaként szolgál számunkra. Nőként az édesanyánk jelenti a legfőbb mintát arra, hogy hogyan „működik” egy nő: hogyan viselkedik, hogyan öltözködik, hogyan éli meg tipikus női szerepeit – pl. anya, feleség/partner, háziasszony, stb – Ugyanígy férfiként az elsődleges minta édesapánk arra, hogy mit jelent férfinak lenni, hogyan viselkedik, mitől lesz férfias valaki. Ezen minták jelentős részét tudattalanul lemásoljuk. Jelentősen megnehezíti a dolgunk, ha a mintaadó szülő maga is nehezen boldogul saját nemi identitásával, szerepeivel, vagy nincs jelen az életünkben (pl. válás miatt), esetleg a minta, amit képvisel, jól érezhetően nem támogatja az egészséges, kiegyensúlyozott életet (pl. függőségek, bántalmazó magatartás, stb.)
Ugyanakkor az ellenkező nemű szülő az első férfi/ nő az életünkben, ő a minta – sokszor akaratunk és szándékunk ellenére tudattalanul őt keressük partnerünkben, a hozzá hasonló személyek vonzóak számunkra. Nem véletlenül mondják, hogy olyan partnert választunk, mint az ellenkező nemű szülő. Nagyon fontos megemlíteni, hogy ha konfliktusos a kapcsolat az ellenkező nemű szülővel, akkor ugyanez a konfliktus a párkapcsolatainkban is gyakran megjelenik. Például, ha apámat megbízhatatlannak éreztem, partneremben sem fogok tudni megbízni, ha apámnak nem lehetett ellentmondani, a partneremmel szemben sem merek majd kiállni az igazamért, és így tovább. Mindez nagyon fontos akadálya lehet egy jól működő párkapcsolatnak.
Családi minták – párkapcsolat
Szüleink (és nagyszüleink) párkapcsolata szintén mintaként szolgál – ez lehet fontos erőforrás, ha jól működik a kapcsolat, de lehet nagyon fájdalmas is. Tudattalanul jellemzően olyan párt választunk, aki saját családi mintáinkhoz hasonlóakat hordoz, egyszerűen ők a vonzóak számunkra (és viszont is). Ez azt jelenti, hogy önismereti munka nélkül jó eséllyel megismételjük szüleink, nagyszüleink fájdalmas tapasztalatait: pl. ha a szüleimnél megjelent a hűtlenség, jó eséllyel én is meg fogom tapasztalni valamilyen formában, ha édesanyám olyan párkapcsolatban élt, hogy nem számíthatott a párjára (mintha ott sem lenne), esélyes, hogy az én párom is hasonló lesz, és így tovább. Olyan, mintha ezzel fejeznénk ki a családhoz való tartozásunkat, hűségünket: ha nekik nehéz volt, én sem választhatok könnyebb utat, mert ezzel a családhoz való tartozásomat kérdőjelezném meg. Mintha ezzel akarnék nekik segíteni, hogy könnyebben viseljék sorsuk nehézségeit. Valójában azonban nekik attól nem lesz könnyebb, hogy én is ugyanúgy rontom el az életem – éppen ezért amikor ezt végre felismerem, akkor válik lehetővé számomra, hogy másképpen csináljam.
A párkapcsolat és szexualitás témájával kapcsolatban gyakran mutat meg a módszer olyan családi titkokat, amelyek máig hatnak. Olyan eseményeket találunk, amelyhez fájdalom, szégyen, bűntudat, harag, stb kapcsolódik. A múltban a nehéz érzésektől az érintettek úgy próbáltak megszabadulni, hogy egyszerűen nem beszéltek róla. Az állítás megmutatja, hogy mégis jogunk van tudni, mert a mi életünkre is kihatással vannak. Ilyen titkok lehetnek pl. a hűtlenség, nem az az apa, akit annak hiszünk, házasságon kívül született gyermekek, bántalmazás, erőszak. Ezeket a titkokat csak olyan mértékben érintjük, amennyi ahhoz szükséges, hogy az állítást kérő problémája oldódjon, javuljon. Célunk, hogy szembenézzünk azzal, ami van, elismerjük a nehéz érzéseket és elősegítsük az oldódást, a megbékélést. Tisztelettel bánunk az érintettekkel, nem ítélkezünk felettük. Az érzékeny témák miatt csoportos állításokon a titoktartás minden résztvevőre kiterjed, csak olyan módon szabad beszélni az állításon tapasztaltakról, amiből nem felismerhetők az érintettek.
Amikor már foglalt a párom helye
Amikor valamelyik szülő hiányzik a családból, például válás, haláleset miatt, gyakori, hogy valamelyik gyermek megpróbálja vele maradó anyja/apja számára a partnert pótolni. Mindezt szeretetből teszi, igyekszik a szülőt érzelmileg támogatni. Általában az idősebb és ellenkező nemű gyermek vállalkozik tudattalanul erre a feladatra (de lehetnek kivételek). Ilyen családokban az érintett gyermek és szülője között olyan erős a kapcsolat, hogy abba már egy partner nehezen fér bele. Ezt látjuk az állításokon is: aki mellett ott áll a szülő a partner helyén, ott nehezen jön létre jól működő párkapcsolat.
Előző kapcsolat(ok) lezáratlansága
A mai világban egyre ritkábban látjuk, hogy valaki egyetlen pár mellett élje le az egész életét. A legtöbb embernek már van valami párkapcsolati előzménye, korábbi kapcsolata. Sokszor ez a terület nincs rendben, nem engedtük még el az előző kapcsolatunkat, vagy nem dolgoztuk fel a kapcsolatban történteket. Pl. összetörte az előző személy az önbecsülésünket, mert becsapott, amíg ezzel nem kezdek valamit, nem dolgozom fel, addig nem állok készen egy új kapcsolatra, mert attól fogok félni, hogy ez megismétlődik (és van esély rá, hogy tényleg megismétlődjön)
Súlyos veszteségek hatása
Amikor valaki elveszít egy számára fontos szeretett személyt, gyakran úgy dönt tudattalanul, hogy több fontos személyt nem enged be az életébe. Úgy igyekszik az újabb veszteség fájdalmát elkerülni, hogy senkit nem enged közel. Lehet ez a veszteség egy korábbi partner, különösen, ha valami traumatikus dolog miatt szakadt meg a kapcsolat (pl. baleseti halál). Ilyenkor az előző kapcsolat sokszor lezáratlan, a veszteség feldolgozatlan marad, és ez akadályozza az új kapcsolatot.
A családállítások tanúsága szerint az ikervesztés is okozhat ilyen védekezést – erről általában a tudatos információnk is hiányzik – a magzati életben történt események mély nyomot hagynak bennünk, az ikervesztés az egyik legerőteljesebb hatású történés a magzatok életében, és sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. A fájdalom tudattalan emléke arra ösztönözhet, hogy elkerüljük a kapcsolódást és ezzel az újabb fájdalmas veszteség kockázatát.
Párkapcsolat és gyermekáldás
A párkapcsolat talán legcsodálatosabb lehetősége, hogy abból egy új élet teremtődhet. De ezt nem mindenki éli meg csodának. Vannak, akik bármilyen okból nem állnak készen a gyermekáldásra (előfordulhat, hogy tudatosan vágynak rá, de a lelkük mélyén mégsem szeretnék). A fogamzásgátlás legbiztosabb módja, ha nincs párkapcsolatunk – előfordul, hogy mivel nem állunk készen a gyermekvállalásra, ezért nem engedjük be az életünkbe a szerelmet (vagy olyan párt választunk, akivel a gyermekvállalás nem valósulhat meg)
A családállítást azért tartom nagyon hatékony segítségnek a párkapcsolati nehézségek esetén, mert olyan rejtett összefüggéseket képes megmutatni, felszínre hozni és egyben az oldódás irányába mozdítani, amire sokszor nem is gondolunk, de ugyanakkor erőteljes hatással van ránk. A párkapcsolati problémák rendezése viszont nem csak ránk és párunkra lehet jó hatással, hanem (leendő) gyermekeinkre is, hiszen nagyon nem mindegy, hogy milyen mintákat adunk tovább.
A következő csoport időpontjáról itt tájékozódhat.
