Mindenki csak a saját helyén élhet jó életet.
"A kirakós játékban is csak akkor jó a kép, ha mindegyik darabkája megvan, és mindegyik a neki megfelelő helyre kerül(...)."
Angster Mária
Azt, aki előbb volt jelen a rendszerben, a családban, azt elsőbbség illeti meg azzal szemben, aki később érkezett. Saját helyünket két fontos dolog jelöli ki: egyrészt a szüleinkhez képest elfoglalt helyünk: A Szülő a Nagy, mi vagyunk a Kicsi; másrészt a testvérsorban elfoglalt helyünk, minden megfogant testvérünk számít, függetlenül attól, hogy megszülethetett-e. A hely törvényhez tartozik még a párkapcsolatok sora: minden korábbi párkapcsolat a családrendszerünk részévé válik, ahol az élet továbbadásának lehetősége megjelent (szexuális aktus).
Példák a hely törvényének megsértésére:
Gyermekek tudattalan vállalásai, hogy szüleiknek segítsenek:
- Gyermek beleavatkozik a szülők közti konfliktusba, ezzel az ő szintjükre kerül
- Szülők válása, valamelyik szülő halála esetén gyakori, hogy a gyermek nem tudatosan az elveszített házastársat igyekszik pótolni, ez előfordulhat olyankor is, ha a házastárs ugyan fizikailag jelen van, de lelkileg elérhetetlen párja számára.
- Szülő apja/anyja korai elvesztését nem dolgozta fel – ilyenkor a gyermek tudattalanul a szülő apját/anyját igyekszik helyettesíteni, ezért saját nagyszülei szintjére kerül.
- Szülők halála, betegsége, függősége miatt az idősebb testvér gondoskodik a fiatalabbakról, ezért a testvér helyéről a szülő helyére kerül.
Kizárás miatt a hely törvényének megsértése:
- Spontán vetélés, abortusz, halvaszületés vagy korán meghalt gyermek esetén gyakran egyáltalán nem beszélnek az első gyermek(ek)ről a később születetteknek, ezért azt gondolják, hogy elsők a gyermekek között, de valójában nem.
- Előfordul, hogy korábbi házasságból/kapcsolatból megfogant/született féltestvér(ek)ről nem beszélnek, így szintén nem tudhatja a később született, hogy hányadik a sorban
- Korábbi kapcsolat/házasság elsőbbségét el kell ismerni, mert az új kapcsolat/házasság csak úgy jöhetett létre, hogy az előző valamiért megszakadt
- Ritka, de előfordul, hogy petesejt/sperma donáció történik: ilyenkor a donornak úgy születik egy vagy több gyermeke, hogy azokról nem tud, de ezek a gyermekek mind a családi rendszer részei, a donor családjában született gyermekek féltestvérei. Annak ellenére, hogy ezekről a gyermekekről általában nincs tudatos információ, a lélek szintjén a szülők és testvérek tudnak a létezésükről és sorsukra hatással vannak!
A hely törvénye mozaikcsaládokban:
Mozaikcsaládnak nevezzük azokat a családokat, ahol a pár egyik vagy mindkét tagja hoz korábbi kapcsolatából származó gyermek(ek)et a párkapcsolatba, ezzel a partnere nevelőszülővé válik. A nevelőszülő megsérti a hely törvényét, ha a biológiai szülő helyére áll, jobban működik, ha inkább nagybácsihoz (nagynénihez) hasonlóan támogatja párját a gyermeknevelésben.
A hely törvénye örökbefogadásnál:
Örökbefogadásnál nagyon fontos, hogy a gyermek tudjon az örökbefogadásról. Akkor élhet valaki jó életet, ha tudja ki ő, kik a szülei, a szülők életadó szerepét el kell ismerni és tisztelni sorsukat, ami miatt gyermekük örökbeadására kényszerültek. (Egy szülő „normális” állapota, hogy szereti gyermekét és gondoskodni szeretne róla, aki mégis lemond gyermekéről, annak sorsában nagyon komoly kényszerítő erők hatnak, gyakran éppen azért vállalja ezt az áldozatot, mert így jobb életet remél gyermekének.) Ha a nevelőszülők a biológiai szülők helyére állnak, vagy ítélkeznek felettük, nem tisztelik őket, megsértik a rendet.
A hely törvénye azonosulásnál
"Munkál bennünk egy számunkra nem tudatos lelkiismeret, amely nemzedékeken át összeköt bennünket az elődeinkkel, és nem csak azokkal, akiket ismerünk, vagy azokkal akikről tudunk, hanem gyakran azokkal az őseinkkel is, akik életéről vagy akár a létezéséről egyáltalán semmilyen információnk sem volt. Azért szenvedünk, mert ők szenvedtek, megbetegszünk mert betegek voltak, öngyilkosok leszünk, mert nekik meg kellett halniuk vagy mert rászolgáltak a halálra, törvényszegőkké válunk, mert ők megszegték a törvényt, vagy kolostorba vonulunk, hogy vezekeljünk a bűneikért - és közben fogalmunk sincs, hogy mindezt azért tesszük, mert nagyon erősen kötődünk hozzájuk."
(Wilfrid Nelles)
Ez az erős kötődés a korábban élt családtaggal azonosulást hoz bennünk létre, amely azzal jár együtt, hogy átvesszük az ő sorsát, mintegy „a cipőjébe lépünk”, ezzel eltévesztjük a helyünket.
